Köszönöm!
Kedves barátnőmtöl kaptam!!!
Bárhová mész, akármerre haladsz,
Mindig lesz hely, hol ellenségre akadsz,
Ezért vidd magaddal barátságomat,
Mely nem nézi se nemed, se származásodat
Tudd, hogy van egy pont, hová bármikor visszatérhetsz,
Itt leszek, s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
Nem nagy szó, de annál fontosabb:
Akárki leszel, a barátom vagy!
Az élet himnusza
Teréz anya:
Az élet himnusza
Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!
Bennünk fénylő csillag
Puszta Sándor:
Bennünk fénylő csillag
sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni
Öszinteség
Keresztes Ágnes:
Öszinteség
Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,
de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
negérdemelt erények.
Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
– s nem minden lázadásban.
Mindig csak adni
Mindig csak adni
A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom.
Mese arról, ki hogyan szeret
Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Forrás:Mesék könyve /Somlyó György/
Reményik Sándor:
Reményik Sándor:
Vagy-vagy
Vagy egy nagy mű, – vagy egy nagy szenvedély.
Vagy égő nyár, – vagy gyémántfényű tél.
Vagy az Úristen, – vagy az emberek.
Vagy a kolostor, – vagy fészek-meleg.
Vagy a csúcsok nagy, edző hidege,
Vagy egy asszony simogató keze.
Vagy fent, vagy lent, élőn, halálra-váltan,
Jaj, csak ne felemásan, felemásan!
Reményik Sándor:
Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám,
A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt, 
Gyökereimben: érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképen.
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsam-illatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted, –
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek
S vessem oda testemet, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik,
A prófétálás, megszűnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.
Tudásunk csak töredékes,
Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.
Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek, úgy itéltem mint a gyermek.
De mikor férfivá nőttem, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színről-szinre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismernek,
Ahogy én ismert vagyok.
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De kösztük a legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!
Lajtai Gábor / Kevés
Kevés az út, de járni kell
Kevés a fény, de látni kell
Kevés a hang, de szólni kell
Kevés a perc, de várni kell
Kevés a szent, de hinni kell
Kevés a könny, de sirni kell
Kevés a cél, de menni kell
Kevés a sok,de ennyi kell
Emlékdal
Csak a jók mennek el, ök hagynak el,
Mit ők hosztak el, ők viszik el.
Ez nem tünik fel, mig egyűt vagyunk,
Csak a jók ünnepén, ha az égbe vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj.
Ők hagynak el, az álmuk ővék,
Ez nem tünik fel mig együtt vagyunk.
De a jók ünnepén találkozunk.
Szivük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lekükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velűk a hosszú úton,
És áld meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az hogy nincs vissza út?
Mert mindent , amit ők hosztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd úgyan úgy.
Szivük megpihenni tér ott len a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égbe.
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincs vissza út?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk.
Bennünk él tovább majd ugyan úgy.
/Alex Tamás/
Férjemért égnek a gyertyák....
Kezem kezedbe helyezném,de már nem tehetem.
Szivem szivedhez szegödött egy életre.
Lelkem lelkedbe élt, és remélt.
Életem életedbe, mindörökre a tiéd.
Jézusom....
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem.
Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten.
Nem harsonával, hanem jött néma, igaz öleléssel.
Nem jött szép, tüzes nappalon, de háborus éjjel.
És megvakultak hiú szemeim.
Meghalt ifjúságom, de őt a fényest, nagyszerüt, mindörökre látom. (Ady Endre)
Szerelem
Ne kivánd senki szeretetét.
Ne utasisd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tüz fénye - melege;mindemre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből,mint akiknek nincs szüksége terád. Családtagjaid,mindenapitársaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának szoba, melynek melegitésére rendelik.
(Weörös Sándor )
Ha majd átcsonakáztunk....
" Majd ha átcsonakáztunk az élet tengerét,
csak akkor fogjuk villágosan látni és értéketlni
mindaszt ami most ellenkezik a terveinkel,
mert az igazi boldogságot, meg kel vásárolni
a nehézségek forintjaival"
Nélküled fekszem....
"Minden reggel egyedül ébredek
Nélküled fekszem, sötétek a fellegek
Elment ő tőlem messze a csillagok köszt jár
Mégis várom, hogy egyszer visszatér
Lüktet a sziv, és örökön érte él
Elment már rég, mégis oly nagyon fáj".....
Sziv
"Kezem feléd nyújtom,
Szivem neked adom,
Melyet vissza, soha nem kérek!
Szeress egy élten átt
Úgy ahogy én téged!
Akkor is amikor megöregszünk
És akkor is, amikor nem élek!"
Február 14
Mindenkinek Nagyon boldog Valentin napot !!!!!!!!!!!
Sok - sok szeretettel; Bamgica
Egyszer csak megfogod a kezem...........
Egyszer csak megfogod a kezem.....
S nem engeded el többé már sosem......
Két szemedbe néztem, két csillagot látam....
Éresztem enyém lett a világon minden boldogság......
Miénk lett a világ, miénk lett a boldogság.......
Férjem és én
A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényt füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vánor lábad alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben ha néma csend borúl rám, tégedet köszöt.
A legutóbbi Hozzászólások
@*dtcomment*@@*titolopost*@
@*nome*@